„A strasbourgi vita senkinek sem tett jót. Lengyelországban a kormány hívei Beata Szydło győzelmét hangoztatták, bár a kormányfő a valóságban nem volt különösebben meggyőző, szónoki képességben alulmarad Orbán Viktorhoz képest. Ugyanakkor az unió válogatott és tapasztalt élharcosai nem voltak képesek meghátrálásra kényszeríteni. Csak annyit értek el, hogy több euroszkeptikus felszólaló számára unióellenes kirohanásokra adtak lehetőséget. A látszat ellenére ez még a PiS-nek sem jött jól, mivel a párt – a Fidesszel ellentétben – az Európai Parlamentben nem tagja az Európai Néppártnak, így a nagy európai jobbközép erők támogatása nem automatikus. A hangos, de valójában befolyással nem bíró, nem szalonképes szövetségesek tapsa pedig nem sokat ér.
Az uniós eljárás Lengyelországgal szemben még nincs lezárva. A procedúra valószínűleg eltart még egy darabig, és eredmény nélkül ér majd véget, legfeljebb az Európai Parlament baloldali és liberális hangadói kapnak újabb alkalmat néhány hangzatos szónoklatra és leckéztetésre. Ugyanakkor Európán újabb törés mutatkozik, amely csak tovább gyengíti az unió amúgy is recsegő szerkezetét.”